- Azt hiszed, álmaidban a tiéd lehetek?
Amint felébred, tud valami frappáns megszólalást, abban a pillanatban, hogy kinyitja a szemét visszaváltozik azzá a szörnyeteggé, akit ismerek, a mindenki által imádott Choi JongHoonná.
- Nyitott szemmel sem kellesz, nemhogy csukottal.
- Bármilyen hazugságot mondhatsz, úgysem hiszem el. Belém szeretett az árvaházas lány.
Szavai a szívembe hasítanak, soha nem hívott így, és még igaza sincsen.
- Csak engedj, hagy írjam meg azt a szart...
Motyogom, miközben visszaülök.
Miután szólnak, hogy lejárt az idő, mindannyian visszamegyünk az osztályterembe, és végre a saját helyemen ülhetek, JooHeon mellett.
- Hogy ment?
Kérdezi JooHeon.
- Szerinted? Borzasztóan... Nektek?
- Nálunk minden rendben volt, de veletek mi történt? JongHoon mindenkivel sugdolózik gonoszan vigyorogva, neked meg rosszabb kedved van, mint eleve.
- Ránéztem, miközben aludt...
- És?
- Be kell vallanom, aranyos volt.
- Ezért vagytok ilyenek?
- Dehogy, pont akkor ébredt fel, amikor néztem, én pedig ijedtségből hátrahökkentem.
- Bővebben?
- Azt hiszi, szerelmes vagyok belé.
- És nincs igaza?
JooHeon kérdése teljesen felnyomja bennem a pumpát.
- Nincs! Már miért lenne?
- Ideges lettél a kérdéstől.
Idióta mosolyra húzza a száját, ami még jobban felidegesít.
- Mivel nincs igazad, ahogy nekik se.
- Csak az ő sértései bántanak, folyamatosan arról beszélsz, milyen ideges leszel tőle.
- Mivel utálom!
- Nem utálod, szereted, csak elnyomod magadban.
- Biztosan csak azért érdekel jobban, mert ő egyszer bocsánatot kért.
- Vagy szereted. Szerintem nekem van igazam.
Szerencsére bejön az osztályfőnök, aki mindenkit elcsitít, így nem kell válaszolnom.
- Holnap természetvédelmi túrára megyünk. -mondja.- Ismétlem, természetvédelmi, szóval itt végképp ne rongáljatok meg semmit!
- Szóval nem fogunk tanulni?
Üvölti be JongHoon.
- A természet védelméről fogtok tanulni. De ugyanúgy nyolcra itt legyen mindenki!
Helyeselünk, majd mindenkit elengednek haza.
Én először az árvaházba megyek, majd onnan Ha JiWonhoz, mert csak így találok oda. Mivel még nincs kulcsom csöngetnem kell, Jiwon rögtön ajtót nyit, én berohanok a szobámba, az ágyamra dőlök és sírni kezdek.
- Hé, SaRang! Mi a baj?
- Szerinted létezik, hogy szerelmes legyek JongHoonba?
- Persze, a szerelem vak.
- De ennyire?
- A vakságnak nincsenek fokozatai.
Mosolyog rám.
- Ne nyomd el az érzéseid.
Még egy utolsót mosolyog, majd kisétál a szobából a csengő hangjára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése