9.rész

Egy ideig még élvezem a csókot, de aztán olyan érthetetlenné válik minden. Hátrafelé kezdek lépkedni, de JongHoon nem enged el. Az egyik lépésem végén az úttestre érkezünk, de szerencsére JongHoon gyorsan észbe kap, elengedi ajkaimat, fellép a járdára, s visszaránt engem is.
- Majdnem meghaltam miattad.
Motyogom, de közben önkéntelenül mosolygok.
- De élvezted, nem? - erre semmit sem mondok. Igaza van. - Szeretlek, Lee SaRang.
- Akkor miért bántasz folyton?
Kérdőjelezem meg.
- Én.. nem tudom. A véremben van..
Hirtelen a földet kezdi bámulni. Soha nem láttam még ilyennek.
- És el lehet onnan tüntetni?
- Remélem.
- Mi lett azzal, hogy enni megyünk?
- Előtte válaszolj valamire.
Nagyot nyelek.
- Mire?
- Szeretsz?
Hogy kérdezhet csak úgy ilyet? Hisz én is csak most jöttem rá...
-I...nem..szóval...én... Choi JongHoon, én szeretlek.
Az egész testem beleremeg abba, hogy ezt mondom, de hát ez az igazság.
- Úgy tudtam.
Rám néz ismét vigyorogva, megfogja a kezem, s elindul.
- Ugye most enni megyünk?
- Igen. Vagy várj. - megáll és én is megállok. Értetlen arccal bámulok rá.- Leszel a barátnőm, ugye? Ha visszautasítasz, nem megyünk enni!
- Nem utasítalak vissza.
- Éhes vagy?
Indul tovább kezemet fogva.
- Igen.
- Akkor ezért nem utasítottál vissza?
- Már mondtam, szeretlek.
- Olyan jó ezt hallani.
Vigyorog, mire én csak mosolygok egy aprót.
Nem sokkal később odaérünk az étteremhez.
- És... mit szeretne enni az én drága barátnőm, Lee SaRang?
- Az biztos, hogy nem a te nyáladzós mondataid.
- Ya, ne legyél már ilyen!
- Bűnhődést érdemelsz!
Vigyorgok gonoszan.
- Most miért vagy ilyen? És mi ez a mosoly? Bár, ha jobban megnézem...-hajol közelebb hozzám. - Tetszik. Nagyon tetszik ez a vigyor. Még, ha látom is benne az elrejtett kegyetlenséged.
- Legalább én elrejtem.
- Jó, gonosz vagyok, tudom. Sajnálom. De mit szeretnél enni?
- Pizzát?
Az étlapra nézve látom, hogy ez a legolcsóbb, ezért mondom ezt.
- Komolyan?
Mondja gúnyosan.
- Komolyan!
- Hát, jó, akkor együnk azt, de, hogy milyen ízű, azt már én választom.
- Persze, persze. Sosem tudsz alul maradni.
- Jajj, istenem..te.
- Gyerünk, válassz! Éhes vagyok...
Jonghoon választ is valamit. Esküszöm fogalmam sincs, milyen pizzát eszünk, de ízlik.
- Jonghoon, mégis milyen pizza ez?
- Minden van rajta. Sajnos nem tudom, mit szeretsz...ezért rakattam rá mindent.
- Finom. Viszont arra nem gondoltál, hogy allergiás vagyok?
- Huh? Az vagy..? Nem, nem vagy az. Érezhető volt a hanglejtésedből.
- Gyorsan vág az eszed...
- Tudom.
- És azt tudod, hogy egy öntelt idióta vagy?
- Örökre gonosz leszel velem?
- Inkább tűnök el örökre, mint hogy mindig gonosz legyek veled. Csak a mai napot bírd ki.
- Rendben...
Megeszük a pizzát, aztán Jonghoon fizet, majd kimegyünk.
- Haza kísérlek, rendben?
- Tényleg...-esik le.- Honnan tudod, hogy hol lakom?
- Mindent tudok.
Kacsint rám.
- Mi vagy te? Honnan tudod?
- Az árvaházban tudják, hová költöztél, s azt is, hogy a takarítóval...
- És neked mi közöd az árvaházhoz...?
- Csak megkérdeztem tőlük, hol laksz, aztán elmondtam Jooheonnak, ennyi.
- Nem versz át?
- Nem verlek.
Fogja meg a kezem, majd elindul, s én megyek mellette. A házig meg sem szólalunk.
- Jonghoon, köszönök mindent..
- Ez a legkevesebb. Főleg, hogy annyit bántottalak...
- Ah, igen. Bocsi, hogy gonosz voltam.
Mosolygok.
- Tényleg sajnálod? Nem úgy tűnsz. -puszilja meg a homlokomat. - Jó éjt! Álmodj velem!
- Aludj jól...
Motyogom, mire Jonghoon rám mosolyog, s el is megy.
A házba beérve csak úgy ömlenek belőlem a szavak JiWonnak a napomról.
- Megmondtam. Mondtam, hogy a szerelem vak.
- De tényleg az! Fokozatok nélkül.
Somolygok.
- Tudom jól. Menj, aludj. Már, ha tudsz most.
Bemegyek a szobámba, de nem bírom megállni, hogy ne hívjam fel Jooheont, még ha tudom is, hogy azt fogja mondani: én megmondtam. És így is lett.
- De Jooheon...nem gondolod, hogy ez lehetetlen? Biztos valami varázslat miatt vagyok szerelmes belé.
- Ne kételkedj az érzéseidbe, ne gondolkozz, csak szeress, ahogy a szíved akarja!
- Most ilyen bölcs vagy? Inkább alszom. Jó éjt.
- Jó éjt.
Lerakom a telefont, majd előveszem Jonghoon pulóverét, amit jó szorosan magamhoz húzok, s így alszom el. Jonghoon anyukájának a ruhájában.