- Ha JiWon...
Motyogom pizsamában.
- Igen?
Mosolyog rám, de még rajta is meglátszik a fáradtság.
- Továbbra is takarítónő leszel?
- Igazából ezen még gondolkozom.
Mosolyog továbbra is. Esküszöm, hogy nem láttam még ilyen életerős nőt, de még férfit se.
- Értem. Jó éjt!
Halványan rámosolygok, majd ásítok egy nagyot.
- Jó éjt!
Nem hinném, hogy bármikor is abbahagyja a mosolygást, de nem bánnom.
Egész jól alszok, bár még szokni kell az új ágyat.
- Jó reggelt!
Somolyog JiWon, amikor a reggeli ébresztő után kimegyek a szobámból.
- Jó reggelt!
Dörzsölöm meg a szememet.
- Kérsz reggelit?
- Nem szoktam ilyenkor enni, köszönöm szépen.
- Oh...rendben.
Gyorsan elkészültem, aztán elindultam az iskolába, kivételesen úgy éreztem, hogy van otthonom, bár nem biztos, hogy haza találok, de az árvaháztól biztosan, így azt hiszem, onnan fogok hazamenni.
Az iskolában közlik, hogy mindenki egy külön teremben, a párjával az új társadalmi csoportos projekten fog dolgozni, vagyis én JongHoonnal fogok a gazdagokon dolgozni. Mivel Jooheon új, ezért őt berakják egy csoportba, de persze, hogy nem a miénkbe.
JongHoonnal bemegyünk a terembe, ahová beküldtek minket, majd én szólalok meg először.
- Azt hiszem, mindkettőnknek könnyebb lenne, ha csak pár oldalba összegezve leírnánk, mi ez.
- És szerinted pár oldal elég lesz? Idióta...
- Ha kitérünk a kisebb részletekre, akkor egész hosszú is lehet.
- Jó, akkor csináld ezt!
- Neked is dolgoznod kéne...
Motyogom.
- Nincs kedvem egy ilyen - végig mutat rajtam. - rosszul öltözött, ész nélküli, csúnya, ostoba senkivel dolgoznom!
- Úgy gondolod, én veled szeretnék dolgozni?
- Gondolom, a drága Jooheonkával szeretnék csókolgatni egymást. - mondja gúnyos hangnemben. - De neked van a legjobb dolgod az egész osztályból, hisz én vagyok párod.
Inkább nem reagálok semmit, és a teremben lévő gép segítségével elkezdem gyűjteni az információt, amikor eléggé sok mindent tudok, visszaülök, és írni kezdek, időközben JongHoon rádől a karomra, megpróbálok nem tudomást venni róla, de már öt perc múlva is nagyon megnehezíti az írást.
- JongHoon!
Szólok rá, de amikor felé fordulok, akkor látom, hogy alszik.
Az a pár fekete tincs, ami rajta van a szemhéjain, ahogy megemelkedik a teste, mikor levegőt vesz, majd megereszkedik, mikor kifújja. Igazából JongHoon egy gyönyörű férfi, de utálom, azért aki, még ha okkal is teszi. Olyan ártatlannak tűnik így, hogy alszik, de amikor felébred egy igaz vadállat.
Vajon mit álmodhat?
Egyre közelebb és közelebb hajolok hozzá.
Amikor felébred, kinyitja szemeit, én megrémülök, és hátrébb ugrok, amire ő csak beképzelt mosollyal válaszol.
