Másnap boldogan, bár kissé félve indulok el az iskolába, hisz tudom, hogy megbüntetnek minket. Mikor beérek, JongHoon már benn van, viszont köszönni sincs időm, az osztályfőnök rögtön magához hívat minket.
- Ha szabad megkérdeznem, és már pedig szabad, akkor miért léptettek le tegnap?
- Az én hibám. - vágja rá JongHoon. - Elrángattam.
- Nem igaz. Én hibáztam, enyém a felelősség.
- Mi a... Tanárnő, ő tényleg nem csinált semmit.
- Szerintem ezt a vitát később játsszátok le egymás között, nélkülem. Úgyis mindketten megkapjátok a büntetést.
- De SaRang nem tett semmit...
Motyogja JongHoon az orra alatt.
- Nem érdekel, ki mit csinált vagy mit nem. Egész nap oldhatjátok a matek feladatokat, ennyi. Nyomás be az osztályotok mellett lévő terembe, ott lesztek egész álló nap!
Csak tesszük, amit mond, szó nélkül megyünk be a terembe, ahová a tanárnő is jön velünk.
Egymás mellé ülünk le, de nem szól érte semmit.
- Mindjárt hozom a feladatokat, addig maradjatok nyugton.
Megy ki, s JongHoon rögtön felém fordul.
- Sajnálom..
Mondja alig érthetően.
- Nincs semmi baj.
Mosolygok rá.
- Gyönyörű.
Mosolyog ő is.
- Micsoda?
- A mosolyod.
Akaratomon kívül még jobban mosolyogni kezdek, viszont ez nem tart sokáig, mivel megérkeznek a feladatok.
Fogalmam sincs, hány oldal lehet, de nekilátok, miközben JongHoonnal magunkra hagynak minket.
Körülbelül a hatodik lapnál tartok, amikor ötletem sincs, mit kéne csinálni, s azt se tudom, mióta csinálom, jobb kezemmel fejemet kezdem támasztani, a balt pedig egyszerűen csak a lapra teszem, mire JongHoon rárakja az ő kezét.
- Elfáradtál? Vagy ráuntál?
- Csak nem tudok dolgozni, mert a kezed a kezemen van..
Mondom, bár mindketten tudjuk,hogy nem igaz.
- Az osztályfőnöknek miért mondtad, hogy nem az én hibám? Hiszen tényleg én akartam, nem te.
- Nem ellenkeztem.
Tudom, hogy ez nem így van, de nem tudok mit mondani. Nem akartam, hogy megint ő legyen a rossz.
- Oh, dehogynem. Nagyon is ellenkeztél.
- Oké, jogos. Viszont mindenkinek egyszerűbb lett volna, ha rám kenjük az egészet.
- Nem lett volna az. Meg akarlak védeni.
Ujjainkat összekulcsolom, s fejemet a kezemből áthelyezem a vállára.
- Fogadjunk, JongHoon.
Mondom somolyogva.
- Miben?
- Gyanítom, hogy még el se kezdted a feladatokat. Fogadjunk, hogy legfeljebb a harmadik feladatig bírod.
- És mi a tét?
- Mi legyen?
Kérdezem.
- Aki nyer,azt meg kell lepnie a másiknak.
- Rendben. Hajrá!
Elkezdi oldani a feladatokat, s én próbálom folytatni azt, amit félbehagytam.
- Oh, ez területszámítás!
Örül meg neki JongHoon.
- Szereted?
- Nem, csak mostanában vettem egy házat ezért szükségem volt rá.
- De hát minek vettél házat?
- Egy öreg takarítónőnek.
Ahogy kimondja, látszik, hogy nem akarta, hogy nem kellett volna. Kiborulok, szinte száz százalékig biztos vagyok abban, hogy JiWonról beszél.
- Ha JiWon a neve?
Kérdezem, miután egy nagyot nyelek.
- Igen, de ne érts félre.
Mély levegőt veszek.
- JiWon nem öreg.
- Tudom, bocsánat... SaRang, haragszol rám?
- Tudod, nem értelek. Miért vettél neki házat?
- Miattad. Fizettem neked, hogy először dolgozzon az árvaházba, majd a házba, amit vettem költözzetek be.
- És minden egyes szaváért is fizettél? A szeretetéért?
- SaRang, erről szó sincs.
- Magyarázd el! Az egészet, elejétől a végéig!
Nem értem, mit érzek, valahol hálás vagyok,viszont valahol mérges, s inkább a düh látszik. Egyszerűen csak sírni lenne kedvem.
- Találtam egy takarítónőt, beszerveztem, hogy körülötted legyen, s megkedveld. Vagyis ő igazából az apukám ismerőse. Vettem egy házat, és szóltam JiWonnak, hogy költözhettek, s adtam neki még egy kis pénzt, ezért lett hirtelen olyan gazdag. De az ő szavaiért nem fizettem, abban pedig biztos voltam, hogy szeretni fog.
- Esetleg még valami, ami nem igazi, csak a te pénzed?
- Hát, ha már itt tartunk, JooHeon sem véletlenül van itt. - látszik rajta, hogy nem akarja mind ezt, ahogy az is, hogy tényleg mindent el szeretne mondani, méghozzá egy levegővel. - Fizettem neki, hogy legyen a barátod és azért, hogy ha vannak érzéseid vannak felém, ami nem gyűlölet, akkor azt szedje ki belőled, hozza elő.
Hiába akart jót, nem fér a fejembe, hogy igazából nem szeret senki. Mindenkinek csak a pénz kellett.
- Miért?
JongHoon vesz egy pillantást a feladatlapról, majd megfogja a kezem, s szemembe néz.
- Mert szeretlek. Tudod, hogy nem szeretek veszíteni. Tudnom kellett, hogy szeretsz, s úgy gondoltam, ha nem is szeretsz, akkor is élj jobb körülmények között. Figyelj, JiWon és JooHeon is szeret, nem csak a pénz miatt. Idősebbek és érettebbek is. Bár JiWon korával tisztában vagy, JooHeonéval nem. Jó, nem olyan idős, viszont semmi keresni valója nincs az osztályunkba, 22 éves. Ő JiWon ismerőse, és ő mondta, hogy őt kérjem meg. Nézd, én nem szeretném, hogy haragudj rám, s ahogy látom, a fogadást is te nyerted.
Nem mondok semmit, csendben kihúzom a kézfejemet az övéből,megfogom a lapokat és átülök egy másik padhoz.
- SaRang, szeretlek.
Mondja, de nem válaszolok.
