10. rész

Másnap boldogan, bár kissé félve indulok el az iskolába, hisz tudom, hogy megbüntetnek minket. Mikor beérek, JongHoon már benn van, viszont köszönni sincs időm, az osztályfőnök rögtön magához hívat minket.
- Ha szabad megkérdeznem, és már pedig szabad, akkor miért léptettek le tegnap?
- Az én hibám. - vágja rá JongHoon. - Elrángattam.
- Nem igaz. Én hibáztam, enyém a felelősség.
- Mi a... Tanárnő, ő tényleg nem csinált semmit.
- Szerintem ezt a vitát később játsszátok le egymás között, nélkülem. Úgyis mindketten megkapjátok a büntetést.
- De SaRang nem tett semmit...
Motyogja JongHoon az orra alatt.
- Nem érdekel, ki mit csinált vagy mit nem. Egész nap oldhatjátok a matek feladatokat, ennyi. Nyomás be az osztályotok mellett lévő terembe, ott lesztek egész álló nap!
Csak tesszük, amit mond, szó nélkül megyünk be a terembe, ahová a tanárnő is jön velünk.
Egymás mellé ülünk le, de nem szól érte semmit.
- Mindjárt hozom a feladatokat, addig maradjatok nyugton.
Megy ki, s JongHoon rögtön felém fordul.
- Sajnálom..
Mondja alig érthetően.
- Nincs semmi baj.
Mosolygok rá.
- Gyönyörű.
Mosolyog ő is.
- Micsoda?
- A mosolyod.
Akaratomon kívül még jobban mosolyogni kezdek, viszont ez nem tart sokáig, mivel megérkeznek a feladatok.
Fogalmam sincs, hány oldal lehet, de nekilátok, miközben JongHoonnal magunkra hagynak minket.
Körülbelül a hatodik lapnál tartok, amikor ötletem sincs, mit kéne csinálni, s azt se tudom, mióta csinálom, jobb kezemmel fejemet kezdem támasztani, a balt pedig egyszerűen csak a lapra teszem, mire JongHoon  rárakja az ő kezét.
- Elfáradtál? Vagy ráuntál?
- Csak nem tudok dolgozni, mert a kezed a kezemen van..
Mondom, bár mindketten tudjuk,hogy nem igaz.
- Az osztályfőnöknek miért mondtad, hogy nem az én hibám? Hiszen tényleg én akartam, nem te.
- Nem ellenkeztem.
Tudom, hogy ez nem így van, de nem tudok mit mondani. Nem akartam, hogy megint ő legyen a rossz.
- Oh, dehogynem. Nagyon is ellenkeztél.
- Oké, jogos. Viszont mindenkinek egyszerűbb lett volna, ha rám kenjük az egészet.
- Nem lett volna az. Meg akarlak védeni.
Ujjainkat összekulcsolom, s fejemet a kezemből áthelyezem a vállára.
- Fogadjunk, JongHoon.
Mondom somolyogva.
- Miben?
- Gyanítom, hogy még el se kezdted a feladatokat. Fogadjunk, hogy legfeljebb a harmadik feladatig bírod.
- És mi a tét?
- Mi legyen?
Kérdezem.
- Aki nyer,azt meg kell lepnie a másiknak.
- Rendben. Hajrá!
Elkezdi oldani a feladatokat, s én próbálom folytatni azt, amit félbehagytam.
- Oh, ez területszámítás!
Örül meg neki JongHoon.
- Szereted?
- Nem, csak mostanában vettem egy házat ezért szükségem volt rá.
- De hát minek vettél házat?
- Egy öreg takarítónőnek.
Ahogy kimondja, látszik, hogy nem akarta, hogy nem kellett volna. Kiborulok, szinte száz százalékig biztos vagyok abban, hogy JiWonról beszél.
- Ha JiWon a neve?
Kérdezem, miután egy nagyot nyelek.
- Igen, de ne érts félre.
Mély levegőt veszek.
- JiWon nem öreg.
- Tudom, bocsánat... SaRang, haragszol rám?
- Tudod, nem értelek. Miért  vettél neki házat?
- Miattad. Fizettem neked, hogy először dolgozzon az árvaházba, majd a házba, amit vettem költözzetek be.
- És minden egyes szaváért is fizettél? A szeretetéért?
- SaRang, erről szó sincs.
- Magyarázd el! Az egészet, elejétől a végéig!
Nem értem, mit érzek, valahol hálás vagyok,viszont valahol mérges, s inkább a düh látszik. Egyszerűen csak sírni lenne kedvem.
- Találtam egy takarítónőt, beszerveztem, hogy körülötted legyen, s megkedveld. Vagyis ő igazából az apukám ismerőse. Vettem egy házat, és szóltam JiWonnak, hogy költözhettek, s adtam neki még egy kis pénzt, ezért lett hirtelen olyan gazdag. De az ő szavaiért nem fizettem, abban pedig biztos voltam, hogy szeretni fog.
- Esetleg még valami, ami nem igazi, csak a te pénzed?
- Hát, ha már itt tartunk, JooHeon sem véletlenül van itt. - látszik rajta, hogy nem akarja mind ezt, ahogy az is, hogy tényleg mindent el szeretne mondani, méghozzá egy levegővel. - Fizettem neki, hogy legyen a barátod és azért, hogy ha vannak érzéseid vannak felém, ami nem gyűlölet, akkor azt szedje ki belőled, hozza elő.
Hiába akart jót, nem fér a fejembe, hogy igazából nem szeret senki. Mindenkinek csak a pénz kellett.
- Miért?
JongHoon vesz egy pillantást a feladatlapról, majd megfogja a kezem, s szemembe néz.
- Mert szeretlek. Tudod, hogy nem szeretek veszíteni. Tudnom kellett, hogy szeretsz, s úgy gondoltam, ha nem is szeretsz, akkor is élj jobb körülmények között. Figyelj, JiWon és JooHeon is szeret, nem csak a pénz miatt. Idősebbek és érettebbek is. Bár JiWon korával tisztában vagy, JooHeonéval nem. Jó, nem olyan idős, viszont semmi keresni valója nincs az osztályunkba, 22 éves. Ő JiWon ismerőse, és ő mondta, hogy őt kérjem meg. Nézd, én nem szeretném, hogy haragudj rám, s ahogy látom, a fogadást is te nyerted.
Nem mondok semmit, csendben kihúzom a kézfejemet az övéből,megfogom a lapokat és átülök egy másik padhoz.
- SaRang, szeretlek.
Mondja, de nem válaszolok.